Eljött ez a nap is, a bőröndjeim már bepakolva, még van vagy 2 órám a szobában, mielőtt elhagyjam, és utána kimehessek a repülő térre ahol egy jó 25 óra (2 átszállás és sok várakozási idő miatt) alatt haza érek.

Zárásként elmondhatom, hogy tényleg egy gyönyörű helyen vagyok. Bali nagyon szép és Europai szemmel különleges sziget, érdekes a kultúrája, és persze állandóan meleg van, és majdnem mindig süt a nap, legalábbis én most nagyon jól kifogtam ezt a hetet, mivel elvileg még esős évszak vége van, de tényleg kétszer esett csak, és mind kétszer épp fedett helyen voltam, szóval nem érzékeltem belőle semmit.
Ami kicsit viszont aggaszt, hogy a légkondi, hideg koktél, vizes terep miatt tegnapra egy jó megfázást sikerült összehoznom, emiatt a nap nagy részét a szobámba feküdve töltöttem de mára azért jobban vagyok de mégis nem lesz kellemes így utazni haza, de hát sose lehet tökéletes egy út.

Mellette még mindig örülök, hogy sikerült eljutnom ide, és azért itt meg is jegyezném, hogy ha nem jutok ki Hong Kongba akkor sokkal nehezebben szedek össze annyi pénzt, hogy kirepüljek, mert a legtöbb a repülő út, viszont a Hong Kong - Bali egész jóáron volt.
Itt pedig azért mindig lehet jó áron szállást találni, és éttermeket is lehet kereseni, de még a drága helyek se olyan vészesen drágák.

Összefoglalva jó volt ez az 1 hét, bár szívesen maradnék még 1 hetet, hogy több élményt gyűjtsek, de most csak ennyi fért bele. Még így is elmondhatom, hogy nem csak a szállodai medencét láttam, hanem Ubud környékét, meg az itteni kis falut is, persze nagyon sok minden kimaradt még, de hát kell ami vissza csábítson.

Azoknak akik tervezik, hogy Balin nyaralnak, nem is tudom milyen jótanácsokkal lássam el. Nem árt felkészülni arra, hogy elég sok turista csalogató hely van, és ott tényleg azt szeretnék elérni, hogy minél több pénzt hagyjál ott, viszont pici utána járással ki lehet kerülni ezeket, néha elég egy kereszt utcávval beljebb menni. Mondtam már hogy egyik este olyan helyen vacsiztam, ahol előétel főétel plusz egy nagy sör olcsóbb volt mint a szállodában egy koktél, és tényleg csak egy keresztutcába kellett befordulni hozzá.

Végső zárásként pedig tényleg élményekkel teli 3 hét volt, sokat új dolgot láttam és tapasztaltam, és örülök, hogy ezzel is gazdagabb lettem, és végtére is szerintem ezért utazik az ember fia, lehet pénzbe kerül, de amit átélsz egy másik városban országban, kontinenes, azt már senki nem veszi el tőled, úgyhogy mindenkinek bakancsra fel és utazzatok!

Mai nap egyrészt pihenéssel töltöttem a nagyobb részét. azaz fetrengtem a medence partján, de már reggelinél szemet szúrt az egyik szállodai progam miszerint délután 4től falu látogatás.
Délben meg is érdeklődtem, hogy kb mi ez. Mondták, hogy itt a környéken lévő kis faluba(Tanjung) lehet ellátogatni, lesz templom kikötő meg miegymás.

Úgyhogy rávettem magam, hogy na akkor nézzük meg végülis mit veszthetek, max 500 Ft-ot mert kb annyiba került ez a kis túra. Rögtön jött is az egyik szállodai ember, hogy ő lesz a túra vezetőm és akkor menjünk.
Elején még a főbb úton sétáltunk, ahol is láttam a helyi gimnáziumot, ahol a kiváncsi gyerekek tekintete engem nézett, de azért még mindig a főúton voltunk ahol szállodák éttermek váltják egymást, persze volt ahol külön felhívta a figyelmem a templom oldalában lévő oszlpon a fából készült Kulkul-ra ami kb itteni harangnak felel meg 2 vastagabb üreges fa, ami hangot ad ki ha össze csapódik

De közben megálltunk egy helyi közösségi tér mellett (Banjar), ahol mér készülnek a hely újévi ünnepségre (Nyepi) és mindenféle szobrokat készítenek, amit majd körbe visznek az utcán, kb 2-3 méteres szobrokat kell elképzelni eléggé furcsa arc kifejezésekkel.
 

Utunk során eljött a pont amikor véget ért a fő út és már csak kis helyi utcák keresztezék egymást, közben elsétáltunk egy helyi bank mellett is ami vicces volt nézni, hogy egy udvaron egy üveg fülke áll, és az a bank. Persze ilyen templom olyan templom, de elsétáltunk a helyi önkormányzat mellett is, ránézére úgy nézett ki mint bármelyik balinéz stílusú kisebb szálloda.
Majd lesétáltunk a kikötőbe is ahol a halászok csónakjai állnak,

Ami érdekes hogy vallás szerint a környéken hindu és muszlim a főbb felekezet, így sok nőt látni kendőben. 
Nekem erre felé inkább az tetszett, hogy az átlag ember nem is vett észre, egyedül a gyerek voltak akik odaköszöntek nekem, de a sima polgár rám se nézett, nem úgy mikor megyek a főbb úton minden étterem, spa, bolt mellett rögtön rám kösszönnek hogy Hello sir, some dinner, little massage, taxi
Persze a kikötő után egyre beljebb mentünk, közben mutatott egy mecsetet is, meg egy-egy gyümölcs fát, mint a csillag gyümölcs, vagy a sárkány gyümölcs.
 
Elsétáltunk a piac mellett is, ami zárva volt, mert csak reggel 5-10 van nyitva hiszen akkor van hűvösebb. Közben még elhaladtunk a vezetőm lakása meltte is, itt gyorsan be is ment és megmutatta a kislányát, elején félős volt de a végén vigyorogva integetett nekem is.

Majd még kis séta és is vissza is értünk a szállodába, igazából tök jó volt látni, milyen az igazi lakó rész és nem a turistáknak fent tartott, de kicsit néha nehéz is látni, hogy nálunk ilyet nagyon leszegényedett falukban látni, itt meg a 5 percre a gazdag szálloda vidéktől már ott van a helyi negyed.

Szóval azért sikerült autentikus balinéz túrát tennem, és ha nincs vezetőm, valószínüleg egyedül nem merészkedem be erre a területre, de jó volt látni, hogy mégis miként élhetnek a helyiek, akik kb. vagy a szállodák alkalmazottai, vagy pedig halászásból élnek.

képek a Bali albumban: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2585114771505040&type=1&l=22b3b16ddf

Eléggé hosszú napon vagyok túl, de jó sok mindent láttam ma. Miután már 3 napja feküdtem a parton, úgy éreztem kéne többet is látni Baliról nem csak a partot, úgyhogy kerestem neten egy privát kalauzt, aki egész nap egyik pontról a másikig fuvarozott, és közben kicsit próbált mesélni is a környékről. Közben fel sorolta hogy milyen látni valók vannak Ubud környékén.
Hamar megegyeztünk, hogy engem mindenféle kézműves műhelyek nem érdekelnek, biztos érdekes, hogyan csinálják a batikolt kötényeket, meg a kő és fafaragásokat, de engem annyira nem hat meg.

Szóval kezdtük is rögtön az egyik víz esésnél, név szerint Tegenungan, szép környéken egy eléggé nagy vízesés, természetesen sok turistával, meg souvenir bolttal. 
Én kb 20 perc alatt megnéztem fénykép-fénykép, leízzadtam és közben örültem, hogy sprot cipőbe mentem, mert egy-két lépcső, híd eléggé bizonytalan, ha az ember nem vigyáz.

Aztán jött az egyik kedvencem, ahova tényleg el is akartam menni, még mielőtt ide érkeztem kinéztem, hogy érdekel ez nem más mint a majom erdő, azaz a Sacred Monkey Forest Sanctuary. Igazából egy mondhatnák, hogy templom kert, de inkább erdő, ahol a szerezetesek befogadták és etetik a majmokat, akik nagyon jól el vannak, és mászkálnak a turisták között. 
Azért már az elején elég sokszor figyelmeztetnek, hogy igen cuki állat, de vad állat, nem tudhatod hogy reagál a közeledésedre, és szeretik elkobozni az ételt-italt, és a csillogó tárgyakat. Úgyhogy kicsit félve indultam meg a túrának, miden értékemet, jó mélyre a táskámba raktam, és végig a fényképezőm volt csak a kezemben, még az órám se, de napszemüveg azért rajtam maradt. Szerencsére nem kellett rettegnem nagyon békés állatok, ha nem piszkálod őket nem fogalkoznak veled. Egyszer volt egy alkalom mikor egy lány kezéből majdnem kikapta a telefont, de a lány már tényleg az arcába nyomta, hogy fényképet csináljon, egyszer meg egy srác piszkált egy fekvő majmot, az is rámordult de semmi több. Úgyhogy ha betartod a szabályokat nem fognak foglakozni veled, és amúgy legtöbb helyen van szerzetes, akiknél adott esetben csúzli, bot miegymás van hogy rendre teremtsék őket.
Viszont a majmokat leszámítva nagyon gyönyörű maga az erdő is, a fák a kicsi patakocskák, itt egy kis út ott nagyobb, egyszerűen élveztem sétálgatni itt. Bárki is jön Bali-ra ne hagyja ki, még ha fél is a majmoktól, nem lesz gond, tényleg megéri.

Kb 1,5 órát sétáltam itt, majd mentünk is tovább. A következő megállónk a rizsföldek volt, persze előtte keresztül kasúl utaztunk Ubud városában, és meg kell mondani, ez is 2 oldalú van a helyi lakoksok által lakott rész, és van a turisták által Jóga megszállott hippi helyek persze bazár souvenir vásár mindenhol, meg mindenféle szálloda, Jóga központ masszázs-spa szalon. Viszont a másik nagyon szembe ötlő dolog az az iszonyatosan sok kóbor kutya mindenütt, az úton heverésznek, vagy csak sétálgatnak, és látszik hogy kóbor kutyák.
Eljutottunk a rizsföldekre is, nagyon szép még sose láttam élőben ilyen teraszos rizs termesztést, jó végig nézni, de ide se árt valami komolyabb cipő ha végig akarod sétálni, mert sáros, csúszós össze vissza lépcső és egyéb alkalmatosság szolgál, azt nem értem hogy a rízs termesztők hogy viszik a termést innen, de lehet nekik van titkos útjuk.

Utána következett a másik dolog ami nagyon érdekelt és tényleg jókor időzítettük mert én is már álmos lettem és az eső is el kezdett esni (elvileg esős évszak van, ma volt az első nap hogy esett), nem más volt mint a Kupi Luwek kávé termelői bemutató. Igazaból egy ilyen fél múzeum féle, ahol egy hölgy végig vezetett, hogy milyen kv fajok vannak, abból is 2 féle van a hím és a nő faj, elvileg a hímnek erősebb az íze és az illata, majd megmutatta, azt a bizonyos fajtát is amit a cibet macska szeret, és aztán el is mesélte, hogy igen a vadon élő cibet macska éjszaka végig sétát az ültetvényen, és a legjobb terméseket eszi le a fáról, majd magát a babot emésztetlenül kiüríti. Ekkor megmutatták a cibet macskát is legalábbis néhány befogott példányt, de mondták, hogy nem, nem ők termelik a kávét, ők gyümölcsöt kapnak, a vadon élők termelik. Aztán közben egy-két tea fajt is mutattak, legalábbis nem normál tea-levelet, hanem ginzeng, citromfű, gyömbér, stb növényeket amikből szintén lehet teát főzni, és még egy nyuszi is arra ugrált, mondta is a hölgy hogy szeretik nagyon, de sajnos kettőt már el kapott a piton, úgyhogy igen itt még kígyók is vannak, bár az nem házi állatként.
Majd a végén volt kis tea kostóló ingyen, plusz 80ezer Rupiáért (kb 1600Ft) egy csésze Kupi Luwek-et ki lehet próbálni. Ja itt meg említem a Luwek a cibet macska, és a Kupi a káve, úgyhogy lefordítva Káve Cibetmacska.
És épp jókor is sikerült a kostolóm mert nagyon eleredt az eső, én egy tető alatt szürcsölgettem a méreg drága kávét kint esett, nagyon hangulatos volt, viszont őszintén szerintem semmi hű de különleges íze nincs a kávénak, nem azt mondom hogy ittam jobb kávét is, de valahogy többre gondoltam íz világban.
Persze a boltba lehetett zacskóban is kapni, de mivel ott volt az ár is, (átszámítva kb 25ezer egy zacskó) úgy döntöttem, hogy maradjon csak a gazdagok kiváltsága.

Ezután jött egy kellemes meglepetés, mert felmentünk egy kilátóba ahol az egyik vulkánt lehet látni, és nagyon jól időztettünk mert addigra ott az eső elállt és felhők is lementek úgyhogy egy-két jóképet tudtam csinálni innen is.

Majd jött az utolsó állomás a Pura Tirta Empul, vagy angolul a Holy Spring Water Temple, magyarul én szent víz templomnak kereszteltem. Egy hindu templom, és itt vannak szabályok is. Az egyik hogy férfi és nő se lehet a templomban rövidnadrágban, úgyhogy rögtön rám is adtak egy kendőt ami szoknya ként vette körül a lábam.

Bent rögtön meg is láttam a helyszínt a szenelt vízzel, 2 nagy medence, ahol sok forrásból víz folyik, elvileg minden forrás egy-egy rossz szellem elmosója, de nem néztem utána, hogy melyik-melyik, ja igen természetsen van zárható tároló és öltöző, és adnak kendőt amivel a vízbe menjél, úgyhogy gondoltam miért ne próbáljam ki, levetköztem, felölöttem a kendőt, majd be a medencébe és itt jött, hogy lehet nem ártott volna tudni melyik mit mos el, mert én csak néhány alá álltam be ahol kisebb sor volt. Majd vissza öltöztem, vissza a száraz kendőt kicsit körbe sétáltam még a templomban, aztán kifelé jött az igazi souvenir bazár, szerintem azért kicsit durva hogy egy templom kijárata egy souvenir bazáron keresztül vezet, és itt is mindenféle fa és kőfaragások voltak, aminél egy-egynél meghökkentem, mikor is fából péniszt faragtak és árulták. Mármint, biztos vicces, meg minden de na templom után souvenir sor, és ott fapénisz, ez kicsit ledobta nálam az ékszíjat.
úgyhogy mentem is meg keresni a sofőröm, és mivel már közel fél7 volt így megyegyeztünk, hogy egyrészt már nincs nagyon nyitva semmi, másrészt úgy is látttam amit akartam, úgyhogy itt a vége irány vissza a szállodába

Így sikerült ez a laza 10órás mai túra tényleg sikerült elég sok mindent besűríteni amit lehetett
és még van hátra 2 teljes napom, aztán repülök haza.
ja képek itt: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2587249871291530&type=1&l=127d4b9908

Szombaton magam mögött hagytam Hongkongot és egy laza 5 órás repülő úttal megérkeztem Balira, mivel este 9 után érkezett a gép, és mire átjuttam minden útlevél ellenőrzésen, vám elszámoláson (nagyon oda figyelnek, hogy mit hozol be az országba, és erről nyilatkoznod, kell hogy semmi olyat nem akarsz behozni) már 10 körül járt, szerencsére a szállodától kértem transfer-t így már várt is rám a sofőr. Rögtön fogta a csomagom és vitte is az autóhóz, mondjuk jött egy másik ember is aki szintén segített, később tudtam meg, hogy ő a repülőtéren dolgozik és jatt-ért csomagokat cipel (nem árt oda figyelni :D )
Kb fél11 volt mire a szállodába értünk, ott jött a check-in majd egy Lobby boy vitte a csomagjaim, és elkisért a szobámhoz, szegény már nem kapott semmit, mert nem volt nálam kis címletű pénz (nagyot meg nem akartam).
Plusz info a helyi pénz Indonéz Rupia, valamiért nagyon nagy címletekben számolják el, így volt, hogy felvettem 1 millió (igen millió) rupiát, ami kb 20ezer forintnak fele meg, de legalább milliomos lettem itt :P
Másik vicces dolog a foglalásnál volt, valamiért foglalásnál magyar módszer szerint íródott be a nevem, és ezért mindenki Mr. Gabor-nak szólított, Mr. Opitzer helyett, de nekem nagyon tetszett, emlékeztetett a Family Guy-ból Consuela-ra aki szintén mindenkit keresztnevén szólít (Mr. Peter)

A szálloda amúgy nagyon szép, mindenhol helyi motívumokkal lett díszítve, így kb minden tető nádból készült (bár gondolom alatta van normális szerkezet it) a kert gyönyörű, csomó növénnyel, és kis hindu szobrocskákkal. A szobám is nagyon kellemes, van kis teraszom is, meg óriási ágyam. Annyi pici problémát tudok felhozni (bár ez inkább az olcsóbb ár), hogy a szálloda két telken terül el, amit egy út választ ketté, és én nem a tengerparti részen vagyok, de így is fél perc alatt ott tudok lenni, és az átkelőnél még egy forgalom irányító is van mindig aki megállítja az autókat, ha át akar valaki kelni.

• 
• 
• 
• 
• 

Tegnapi napomat leginkább a parton heverészéssel és fürdéssel töltöttem. Bár sajnos könyvet elfelejtettem hozni( mindig van valami ami kimarad a pakolásnál) magammal, azért mindig öröm, hogy régen letöltöttem a Rejtő összes applikációt a telefonomra, így legalább azt tudom olvasni, de még van helyi könyvtár is azoknak akik úgy jártak mint én. Persze körbe jártam a szállodát, van 3 medence is abból 2 amúgy pont az én részlegem van, szóval annyira azért nem jártam pórul az olcsóbb szobával. 
Este viszont úgy voltam, hogy nem kell mindig a szállodában enni, nézzünk körül mi van. Kis keresgélés után találtam is egy étteremet, ilyen jó steak-et átszámítva kb 5ezer forintért, rég ettem, úgyhogy mondtam is a pincérnek dicsérje meg a szakácsot, bár erről mindig ez a meme jut eszembe:

Plusz érdekesség, hogy valamiért a szállodai személyzet és a pincérek is az étterembe mindig elnézést kérnek, hogyha zavarnának, de itt az étel amit rendeltem :D De tényleg mindig Excuse me Sir, you're wine is here.

Viszont mivel még korai volt az este gondoltam kicsit körb járok a környéken, és mikor leértem a partra egy csapat Komodói sárkányba táraságba futottam bele aki épp halat sütögettek a parton. Rögöt invitáltak, hogy menjek oda, csatlakozzam. Nagyon rendesek voltak, bár nem igazán beszéltek angolul, csak néhány szót, azért rögtön beszélgettünk kicsit, megkínáltak saját kókusz pálinkával, az egyik srácnál gitár is volt, szóval tiszta kemping feeling. Bár nem igen ismertek klasszikus nótákat, még egy Beatles-t se, de végül azért csak sikerült összehoznuk egy Let It Be-t. Hamar elröppent az este, és a végén még vissza is hoztak a szállodához, meg mondták, hogy ma menjek velük horgászni is, de azért még vagyok annyira óvatos, hogy nem szállok hajóra egy csapat idegennel, egyetlen fehér emberként, más részt a pálinka és a sörök hatására, ma eléggé nehezen keltem fel, úgyhogy amúgy se tett volna jót a tengeri hajókázás.

Első napra is sikerült kis emléket szereznem, közbe ma neten kerestem egy privát út szolgáltatást, így szerdán megyek körbe nézek kicsit a szigeten egy helyi túra vezetővel, így lesz azért több élményem is a helyről, nem csak a szálloda és ami körülötte van.

Ez a hét is hamar eltelt, és remélem az irodában is elég sok tudást hagytam magam mögött itt a 2 hét alatt. Az biztos hogy az itteni csapat is nagyon kedves volt velem, és nagyon köszönték az okítást.
Közben azért mindig figyeltek, hogy változatosan étkezzek, vagyis legalább minél több féle ételt ismerjek meg. Amire hamar ráéreztem hogy elég sok úgynevezett Tea Restaurant ami tényleg Hongkongi stílus, általában ebéd időben mindig van valami helyi menü féle, kedden például egy adag rámenen volt valami szószos marha mellég még egy külön tálon rántotta sonkával és egy édes puha zsömle félével.
Szerdán viszont teljes csapattal mentünk el Dim Sum-ot enni, amit kb úgy kell elképzelni, hogy sok ilyen kerek alakú fa tárolóba jönnek a különféle ételek, és mindenki mindenből eszik.

Itt azért próbálkoztak keresgélni, hogy mi az ami számomra furcsa lehet, de itt még egész jó felhozatal volt, majd láttam, hogy nagyon nézik az étlapot és pluszba kértek még néhány dolgot. Az egyik tálba valami furcsa fehéres-barnás kinézetű lyukacsos valami volt, rögtön nyomták is elém, hogy na ezt kostóljam meg. Kérdeztem mi az, próbálták körbe írni, hogy hát a marhának a hasa, végül hamar rájöttem, hogy bizony ez pacal, felröhögtem és nagyba benyomtam a fél tálat. Majd később meséltem, hogy ilyet nálunk is lehet enni.

Másik kihívás viszont inkább tegnap este jött mikor is elvittek Hot pot étterembe, ami inkább egy közösségi étkezés, mintsem gyorsan együnk valamit. Az egész úgy nézz ki, hogy az asztal közepén van egy melegítő. Előételként egy tál apróra vágott csirke, zöldségekkel, csilível, és azt ott a lapon meg is melegítették 140°-on. Ezzel még nem is volt nagy gond. Majd miután elfogyott, betoltak egy kocsit, tetején egy ilyen tállal:

Meg jött egy nagy fazék, amiben némi sertés hús rész, zöldségek, és egy szép tökből faragott Minion állt, ezt felöntötték valami narancssárga lével, és elkezdték főzni. Olyan fél óra után neki álltunk bele tenni a különböző tengeri herkentyűket, volt ott nagy méretű garnéla, homár, több féle kagyló, osztriga, hal részek. Itt azért kicsit húztam a számat, mert nem vagyok nagy tengeri mindenféle evő, de azért megettem amit elém raktak.

Ma még lezárásként elmentünk teázni is, ahol ilyen tápióka buborékos tejesteát ittunk, végülis nem rossz, bár azért én nem dobtam magam hanyatt tőle, és utánna még gyorsan kelett egy pár képet is csinálni, csapatostul is.

Szóval összeségében itt is egy kedves csapat dolgozik aki hállás ha segítenek nekik, és mindig szerettel fogadják az embereket. Meg kell mondnaom egyre több Emarsys irodában jártam a világon, de valahogy mindegyiknek van egy ugyanolyan kedves hangulata, hogy ohataltanul is otthon érezzem magam, ez is az egyik ok amiért szeretek itt dolgozni.

Viszont tényleg az utolsó napom Hongkongban, mert holnap repülőre szállok, de még nem haza, hanem Indonézia egyik legismertebb szigetére utazom, hogy nyaraljak egy jót, úgyhogy a blog még nem áll meg, de azért had osszak még meg egy-két érdekességet Hongkongi zárásként.
Leginkább a kulturális különbségekről, ahol épp megszálltam Airb'n'b-ben a földszinten van egy portás szerü ember aki mindig széles mosollyal köszönti az embert, bár angolul nem tud, de azért próblákozik, és mindig feldobta reggel a napomat.
Viszont az egyik furcsaság az volt mikor valamelyik este külöböző bárok melett sétáltam, és kint öreg 50-60 körüli nők próbáltak berángatni, igen vetközős bárokba, és ezt nem igazán értettem, legalábbis az üzleti politkát mögötte, hogyha magamtól nem megyek be (és nem mentem, mert nem azért járok hongkongban hogy lányok vetközésére költsem a pénzem), akkor miért gondoloják, hogy majd egy öreg mami hatására akarok bemenni, bár lehet valaki fél tőlük és inkább be megy :D
Még egy érdekesség, hogy Hongkong tényleg olyan város ami nem alszik, itt mindig találsz éjszaka hajnalba napközben nyitva boltokat, éttermeket, és most már értem is, hogy néha otthon mikor már nekünk is nap vége volt, jött a ticket innen, ahol már éjszaka volt, mert van aki olyankor is dolgozik.
Lezárásként annyit tudok mondani, hogy tényleg egy érdekes nyüzsgő város, és ha az ember orra hozzá szokott a különböző éttermekből kiáramló szagokhoz (nem éppen e legkellemesebb) akkor egy jó kis város tud lenni.
Plusz adalék az utazásomhoz, hogy apukám pont 30 éve járt erre, bár ő csak átutazóban, de mégis vicces, hogy 30 év múlva én jöttem ide.

Tegnap miután kipihentem magam és közben még a ruháim is ki lettek mosva, bár a kis lakásnak még ez is hátránya, hogy mosogép van, de száradni igazából a fürdőszobában van egy nagy rúd amire fel lehet akasztani a ruhákat, azaz minden fürdéskor leszedem, majd vissza teszem a meg nem száradt darabokat. Szóval a pihenés és mosás után fogtam magam és átkompoztam a kontinensre, hogy fel keressem az éjszakai piacot, meg kicsit körül nézzek itt is.
A komp maga olyan 7 perc alatt teljesíti a távot, elég gyors, és viszonylag olcsó 3.70 HKD-ért visz át a másik oldalra, és ha jó helyen ülsz a kompban akkor még csodálatos kilátás tárul a Hong Kongi sziget részre, ahol én lakom.

Kikötőben nem más vár mint egy hatalmas pláza rengeteg, előtte néhány vásári mutatványossal, például itt láttam egy embert beöltözve BumbleBee-nek a Transformersből. 
Mivel gyalogosra terveztem a túrát így átküzdöttem magam a plázán, majd némi keringés után meg is találtam amit kerestem az éjszakai piac bejáratát.

Az egész piacot egy hosszú utcán alakították ki végig van pakolva kis bódékkal. Aki járt már régen a Józsefvárosi piacon annak ismerős lehet, mert ez nagyjából ugyanaz, csak kisebben. Egy rakat ruha, elektronika cikk, és souvenir. Persze fellelhető minden féle hamisítvány is láttam Lego-nak kinéző Lengi-t, és persze négy sávos adidas cipőt, de van amikor annyira nem gondolnak a hamisítványra, hogy egy az egyben lemásolják a logót ilyen volt például egy Louis Vuitton mintás sál, bár ha tippelnem kell ők nem is gyártanak sálat. Végülis némi souvenir-nek való dolgot sikerült begyűjtenem itt is, bár még nem tudom, hogy jóval drágábban vagy olcsóbban vettem mint amennyit ér.
Azért így is eltöltöttem legalább 2 órát barangolással, majd vissza jöttem, hogy aludjak, akkor még nem sejtettem, hogy ma is piac napom lesz.

A ma felkelve realizáltam, hogy azért mégis csak körül kéne még jobban nézni Mong Kok-ban, mivel tegnap csak a közelében jártam, és ha már otthon az irodában elneveztünk róla egy tárgyalót akkor nézzük meg mi is van itt.
Kis google keresés után rögtön, jött, hogy Gold Fish Market, Flower Market, Sneaker Street, Lady's market.
Azaz mindenféle piac található erre. Kezdtem rögtön a Gold Fish Market-el, ami szintén egy utca, csak itt mindenféle kis állat kereskedők és akvárium boltok vannak. Ami elsőre feltűnt, hogy a halak egy részét például már alapból zacskóba csomagolva árulják, nem is kell kihalászni. Viszont képet nem igazán tudtam többet csinálni, mert ezután is rám szóltak ,hogy ne fényképezzem az árut
Tovább sétálva láttam boltokat ahol teknősöket, békákat és különböző gyíkokat is árultak, és ekkor jött számomra a szomorú ledöbbenés, mert voltak kisállat kereskedők, ahol a hétköznapi hörcsög, csincsilla, nyúl mellett cicát és kis kutyát is árultak. Annyira szomrú volt látni ahogy kis üveg ketrecben 4-6 hónapos kutyák ugrálnak és várják mikor veszi meg őket valaki.
(egy kutyás képet sunyiba telefonnal azért csináltam)

A sokk után úgy gondoltam kicsit könnyedeb vizekre evezek úgyhogy megnéztem a virág piacot is, igazából itt túl sok mindent nem kell mögé képzelni, egy rakat bolt és kis bodé különböző fajtájú virágokat, növényeket, és hozzá tartozó dolgokat árul.
Majd jöhetett a Ladies market, ahol nem hölgyeket árulnak :D, hanem a tegnapi éjszakai piac nappali változata, azaz egy sima piac, teli gagyi dolgokkal, és a történetét nem tudom, de gondolom azért Ladies Market, mert leginkább a nők járnak piacra vásárolni.

Végül még körbe jártam a Sneaker Street-en ami igazából egy tipikus bevásarló utca, teli ismertebb sport cipő márkákkal (innen az elnevezés), persze itt is van jópár pláza, meg egyébb üzlet is.
Ezek után elég könnyen levontam a következtetés Mong Kok-ról, hogy nem más mint egy bevásárló negyed sok féle piaccal, márkás boltokkal plázákkal.

Mára ennyi is, még megyek vacsizok valahol, aztán jön a jövőhét pár hétköznappal és trainiggel, majd szombaton egy másik túra vár rám, de azt majd akkor.

Tegnap már az irodában is éreszhetően pénteki hangulat volt, olyannyira hogy itt eléggé komolyan veszik a Casual Fridayt, azaz legtöbben farmerben pólóban jöttek, mig a többi nap általában ingben öltöny nadrágban vannak.
Ennek hatására már én is csak fél6kor végeztem és végre szereztem helyi SIM kártyát, úgyhogy bátrabban is mozgok a városban.
Tegnap estére ki is néztem, hogy elátogatok a közeli kilátóban ahonnan elég jó kilátás van Hong Kongra és a Viktória öbölre. Könnyen rátaláltam a siklóra ami felvisz a helyszínre, viszont itt jött az első döbbenet, hogy fél7 körül hatalmas sor áll, úgyhogy inkább elmentem vacsizni egyet, mondván mire felérek úgyis csak esti képet csinálhatok. ' órával késöbb beálltam a sorba, természetesen minden nagyon szervezetten megy, hol kell jegyet venni, hol kell felszállni, csak tömeg van és emberek vannak, és legalább 40 perc volt mire felszálltam a siklóra. Fent viszont megláttam, hogy megérte, tényleg nagyon szép a kilátás

Viszont ahhoz, hogy jóképet csináljon az ember, jó helyre kell állni (ráadaásul éjszaka nem árt letámasztani a gépet, ha több másodperces záridővel dolgoznék), na és ezt nem volt egyszerű, mert sok ember azt jelenti, hogy mindenki szeretné úgyanúgy jó helyről képet csinálni. De ha türelmes az ember akkor végülsis sikerülhet.

Ma pedig úgy döntöttem, elmegyek a Lantau szigetre, hogy megnézzem a világ második legnagyobb Buddháját. A szobor egy hegy tetején található ahova felvonó vissz fel, persze mivel túrista látványosság így itt is sorok vártak, mégis egész hatékonyan kb 20 perc alatt már a felvonón ültem. Viszont ahogy felértünk megint érezhető volt a kettősség, a szuper csillogós túrista boltok és maga a buddhista színvonal kettősége. A felvonó körül teli van souvenir boltokkal, meg éttermekkel, Starbucks, 7-Eleven, meg amit akarsz, majd ahogy haladsz a szobor felé egyre inkább eltünnek ezek, és már csak egy-két kegy-tárgy árus van.

A szoborhoz egy lépcső soron lehet eljutni, viszont ami nekekm itt europai szemmel feltünt, hogy a keritést jópár helyen szvasztika dísziti, tudom ősi buddhista/indiai jelkép, de nekem sajnos még mindig előbb jut eszembe a horog kereszt, mint a buddhizmus. 
Fel érve a lépcsökön én is kicsit nehezebben vettem a levegőt, nem számoltam, de elég sok van. A szobor aljában viszont már nagyon érezni lehettett a spritualizmust, elég sokan imádkoztak, a szobor talpazat belsejében kialakítottak egy adományozó részt és ide jöttek is a virág, gyümölcs, füstölő, és természetesen a pénz adományok, Szobor körül 6 kisebb szobor is van, melyek szintén az adományozást ábrázolták.

A szoborral szemben van egy templom/kolostor is. Itt is körüljártam, és ha már ott voltam vettem én is füstölőt, hogy meggyújthassam, érdekes itt azért engem is kicsit megofogott valami spiritualitás.
Majd körbe jártam a templomot, nagyon szép belülről, itt is sok helyen van adomány gyüjtésre hely sőt kis terdelő párnák is, imádokzáshoz.
Majd a templo melett találtam egy vegetáriánus étkezdét, ahol nem volt rossz az étel ellenben nagyon olcsó és a kiírás szerint még így is támogattam a szerzeteseket, bár nem ők szolgáltak ki.
Evés után még sétálgattam a környéken, ami még érdekes, hogy a környéken mászkál néhány tehén, és kobór kutya, bár láthatólag sok vizet nem zavarnak, mégis ki van írva hogy ne ettesd és ne simogasd őket.

Ezek után(kicsit fáradtan, de lelkileg megtisztulva) vissza tértem a szállásra, hogy pihenjek kicsit, majd este még elnézek a kontinensre és az éjszakai piacra is.

Fotók szokásosan Facebookon: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2562086403807877&type=1&l=4a246a1c47

u.i.: most vettem észre hogy fenta hegyen sütött a nap én meg leégtem, hogy mindig elfejetem be kenni magam naptejjel

Elmúlt 2 napban nem történ olyan sok, hogy napi szinten írjak, leginkább ma is csak azért ragadtam billentyűzetet, hogy a fotókat feltöltsem, meg gondoltam egy-két sort írok is.
Bár leginkább most a jetlag ami nagyon érint, éjszaka alig alszom, nappal meg néha azt se tudom milyen nap van, amúgy ma tényleg volt egy pontom hogy azt hittem már péntek van, és naptárt kelett nézem, hogy milyen nap is van ma.

Viszont azért a mindenapi dolgok folynak, tartom az oktatást az irodában, egyenlőre nagyon figyelnek, és jegyeztelnek. Mikor ebédre fordul a sor akkor mindig jön, hogy na milyen furcsa kaját kostoltassanak meg velem, bár azzal hogy tisztáztam, a tengeri herkentyüket inkább melőzném, egész jó kis helyekre visznek és még olcsó is. Ma például olyan helyen voltunk ahol sajtszószos ramen tésztát adtak disznó hússal. Ízre egész hasnoló volt egy Mac N Cheese-hez. Viszont ami náluk elég fontos, hogy minden étkezésnél teát isznak, melegen, tejjel vagy hidegen jéggel, és meg kell mondanom, pozitív csalódás. Anyukám a megmondoja, hogy kis koromban mennyire elleneztem minden formáját a teának, itt meg cukor és minden nélkül iszom és kicsit keserű de pont ez adja a karateres ízét.

Tegnap este túl sok midnent nem csináltam, csak befutottam egy boltba hogy vegyek reggelire kenyeret felvágottat, na azért itt a boltba láttam elég sok érdekes dolgot, képek közt meg is lehet nézni, de azért az európai termékeket is megtalálja az ember, max ami számora szembe ötlöt, hogy ők se nagyon fogyasztanak normál kenyeret, mert csak toast kenyérnek valót találni mindenhol.

Ma viszont reggel úgy indultam a munkába hogy a nyakmba akasztottam a fényképezőmet úgyhogy sikerült is egy pár képet lőnöm és munka után is végre kicsit lesétáltam a partra. Ami viszont a város furcsaságát adja, a modern és a lepukkant épületek keveréke. Van nagyon sok modern dizájnos felhőkarcoló, de melette rögtön ott van az omladozó lepukkant épület, ami ránésére lakóház de kivülről nem törődik vele senki. Viszont mások fun dolog az az emeletes villamos, meg piros taxi

Na de ennyit mostanra, lassan hátha annyira kómás leszek hogy végre alszom egy jó 6 órát egybe (és nem 2 órákat mint az emult éjszakákon)
Aztán majd előbb utóbb újra jelentkezem.
Addig is képek facebookon:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2562086403807877&type=1&l=4a246a1c47

Ma reggel kicsit nehezen ébredtem, úgy látszik a jetlag hamar ér itt. Miután felölötztem, 3szor ellenőriztem az irodát a térképen, utánna szépen elsétáltam kb 15 perc gyalog a lakástól. Amit reggel rögötn szembe tünt az a tömeg az utcán, és hogy nehéz kikerülni, végig az ő tempójukban fogsz haladni.
Irodát hamar megtaláltam, fel a 25. emeletre, majd csöngetés után be is jutottam. Lewis rögötn jött körbe mutatott minden lényeges dolgot, aztán szép lassan megérkeztek a többiek is. Egyenlőre még egész jól megtudom különböztetni arcról az embereket, igazából, ha közelebbről meg ismered őket akkor nem hasonlítanak egymásra (csak hogy cáfolhassam egyik félelmem, hogy minden ázsiai ugyanúgy nézz ki). A másik szembe tűnő, hogy végre a magas emberek közé tartozom, Liftben állva elnézek a fejek felett. 
Olyan 10 körül megindult bent egy elég vicces ceremónia, ami az újévhez tartozik, ez pedig a piros boriték osztás. Ahogy kivettem (legalábbis itt irodai szinten) házas emberek jó szerencse kívánásbből (vagy leendő házaság kívantból) egyedül állóknak osztanak ilyen borítékot. Legalábbis csomóan jöttek üdvözöltek majd megkérdezték házas vagyok-e, aztán kezembe nyomták a borítékot. Hagyomány szerint 2 kézzel adod, és veszed át közben meghajolsz egy párszor, én legalábbis ezt próbáltam utánozni amit a többiektől láttam.



Plusz info, hogy mindegyik boríték pénzt tartalmaz leginkább 20 HKD (kb 720 Forint), úgyhogy most jól kitömtek szerencsével (lányok vigyázzatok!), meg némi plusz pénzzel.

Aztán megtartottam az első bevezető traininget, 3 tanoncomnak, elsőre kicsit döcögött végére már sokat kérdeztek.
Majd jött az ebéd idő, ami ma céges közös ebéd volt (szintén újév miatt). Egy helyi étterembe mentünk ahol nagy kör asztaloknál foglaltunk helyet, volt kínai tea üditőnek, majd jöttek sorba a fogások.
Elő ételként vegyes tál marha, csirke, meg valami zöldség és állítólag medúza is volt rajta. Levesnek igazi kínai nyálkás levest adtak (állítólag cápából főzték, bár azt nem éreztem), na valahol itt kelett volna sejtenem, hogy még több érdekes kaja jön.
Jött is főételek közt, ami izlett kacsa amihez hoztak ilyen tészta lapot (mint egy palacsinta) meg zöldséget, beleraktad megetted, volt disznó oldalas ami nagyon omlós volt (pálcikával lefejtettem a húst a csontról)
Aztán jött a kemény rész: egy nagy tál tengeri herkentyű tojás fehérjével összefözve, ezt még meg kostoltam, de már ez se az én izlés világom volt, és a durva pedig a trutymós hal-száj (igen a szája a halnak) brokkolival, na itt volt az, hogy bárhogy próbáltak rá beszélni nemet mondtam, már ránézésre is furcsának nézett ki, szerncsére ízre nem tudom
végül a deszert pedig karamellás alma volt, ez tényleg finom volt

Ebéd után vissza az irodába, na itt már kissé haldokoltam a jetlagtől, meg a kajától, de legalább Hinskie hozott nekem egy kv-t (bár ezt egy régebbi segítség miatt hozta)

Aztán még volt Ivánnal egy neten keresztüli oktatás (jó is volt hogy ő tartotta, én kicsit nehezen vettem volna az akadályt), majd kicsit még dolgoztam, aztán olyan 6 után álltam fel és jöttem vissza a lakásba.
Ki pihi majd szembe átmentem egy étterembe (ez csak az 5. emeleten van), majd már itt a szobában kicsit teszek-veszek és szerintem hamar alszok, és hátha reggel korán tudok fényképezni menni.

szóval ennyi mára, és tök pozítív napot zártam, és eddig tök aranyosak és szimpatikusak a Hong Kongi iroda dolgozói

Na hát akkor ebbe is bele kezdünk (közben lassan rájöttem, hogy nem kéne minden új országnak új bolgot nyitnom). Aki még nem tudja, ismét Emarsys szinekben utazok, csak most a világ másik felére ázsiába, azon belül Hong Kongba. 
Mivel a pénteki céges esti iszogatás nagoyn jól iskerült (és még minidg köszönöm az ajanádékot a lányoknak, és innen is szeretem őket:) ) így kicsit kapkodós volt a szombati összepakolásom, rá is jöttem ,hogy egy-két dolgot otthon hagytam, bár lehet nem is lesz rá szükségem, így délután háromnegyed 3kor indult a gépem Zürichbe.
Ott egy jó 5 és fél órát eltöttetem, és itt jöttem rá hogy hiába van már mindenohl mobilnet, wifi stb. Zürichbe a reptéren csak 2 órát adnak ingyen wifit, ezt sikerült is lehasználom, bár csak miátn letelt a 2 óra tudtam meg a turpisságot.

Majd jöhettet a laza majd 12 órás repülő út, és egész jól végig tudtam aludni. És végre leszálltunk a reptéren, amiben első vicces számomra az volt, hogy a vízre szállunk, de mégis volt kifutó pálya :D, bár elég gyorsan lerakta és mentünk is a terminálhoz. Kiszállás, majd jöhettet a minden kínai karaterrel kiírás (szerncsére angolul is minden kint van csak alatta kisebb betükkel), és számomra az első furcsa tipikus ázsiai dolog, hogy az útlevél ellenőrzés elött át kelette menni egy folyosón, ahol hőmérővel random embereket mértek meg, hogy nincs-e lázuk (rám nem szegzték a hőmérőt), útlevél, ott én azt hittem, hogy hosszas ecsetelést kell tennem, hogy én miért jöttem, pedig csak megnézték az útlevlemet, aztán mehetk is, majd a feladott csomagom várása után jött, hogy mégis hogyan jutok el a szállásomig. 3 lehetőségem volt taxi, uber, tömegközlekedés, én elsőként úgy voltam hogy uberezek egyet, de addig néztem hol van az uber várakozó, míg a transfer vonathoz értem. Úgyhogy némi gondolkozás, és nézelődés után azt, mondtam, hogy miért ne tömegközlekedjek. 
Információnál megkérdezetrem, hogy juthatok legyorsabban a lakáshoz, első pozitívum mindenki nagyon szépen beszél angolul, legalbbis a tipikus túrista útvonalon. Jegyet megvettem vonatra fel, eljuttotam egy központi pályaudvarra, ott is megatláltam a nekem szánt metró vonalat, úgyhogy hiába gondolnám, hogy könnyű eltévedni azért mindent kiírnak angolul. Ja igen itt még egy másik tipikus ázsiai kulturális mentalítás, mindig sorba rnedeződnek és sorba állnak, én néha úyg kaptam észbe, hogy csak ott szélen betolakodnék mindenki elő a metrón, pedig sor áll :D (na hát még van mit tanulni :) )

Meg érkeztem a lakásba, szerencsére a szállás adó elég jól leírta mit hogyan, bár egy kicsit nehézkes volt mikor 2 ajtón is szám zár van, viszont első ránézésre, nincs beivetli eszköz az ajtóhoz, majd kicsit tapiztam a kilincs fölött mikor is megjelent a kód bevivő :D
Szóval szállást elfoglatam, bár maga a szállás elég kicsi (legalábbis nekem), nagyábból a hálószobámra hasonlít ami asszem 25 m2.
Ezek után kerestem egy boltot hogy legyen reggelim vizem stb. (3 ajtóval arrébb van egy 7Eleven), majd tripadvisor szerint kerestem egy éttermet, ami hogyhogy nem a 31 emeleten van. ott ettem valami csirke melett valami lencse saláta félével, persze profi kiszolgálás (kisebb vagyont is ott hagytam) és minden finom és csodás kilátás.
Utánna kicsit még sétáltam a városba ahol egyik érdekes dolog az emeletes villamos, mármint olyan mint Londonban a Doubledecker, csak ez nem busz hanem villamos 
és most itt a szobámba még kicsit teszek veszek aztán próbálok aludni, hátha tudok a jetlag ellen küzdeni

na még egy két kép: