Ez a hét is hamar eltelt, és remélem az irodában is elég sok tudást hagytam magam mögött itt a 2 hét alatt. Az biztos hogy az itteni csapat is nagyon kedves volt velem, és nagyon köszönték az okítást.
Közben azért mindig figyeltek, hogy változatosan étkezzek, vagyis legalább minél több féle ételt ismerjek meg. Amire hamar ráéreztem hogy elég sok úgynevezett Tea Restaurant ami tényleg Hongkongi stílus, általában ebéd időben mindig van valami helyi menü féle, kedden például egy adag rámenen volt valami szószos marha mellég még egy külön tálon rántotta sonkával és egy édes puha zsömle félével.
Szerdán viszont teljes csapattal mentünk el Dim Sum-ot enni, amit kb úgy kell elképzelni, hogy sok ilyen kerek alakú fa tárolóba jönnek a különféle ételek, és mindenki mindenből eszik.

Itt azért próbálkoztak keresgélni, hogy mi az ami számomra furcsa lehet, de itt még egész jó felhozatal volt, majd láttam, hogy nagyon nézik az étlapot és pluszba kértek még néhány dolgot. Az egyik tálba valami furcsa fehéres-barnás kinézetű lyukacsos valami volt, rögtön nyomták is elém, hogy na ezt kostóljam meg. Kérdeztem mi az, próbálták körbe írni, hogy hát a marhának a hasa, végül hamar rájöttem, hogy bizony ez pacal, felröhögtem és nagyba benyomtam a fél tálat. Majd később meséltem, hogy ilyet nálunk is lehet enni.

Másik kihívás viszont inkább tegnap este jött mikor is elvittek Hot pot étterembe, ami inkább egy közösségi étkezés, mintsem gyorsan együnk valamit. Az egész úgy nézz ki, hogy az asztal közepén van egy melegítő. Előételként egy tál apróra vágott csirke, zöldségekkel, csilível, és azt ott a lapon meg is melegítették 140°-on. Ezzel még nem is volt nagy gond. Majd miután elfogyott, betoltak egy kocsit, tetején egy ilyen tállal:

Meg jött egy nagy fazék, amiben némi sertés hús rész, zöldségek, és egy szép tökből faragott Minion állt, ezt felöntötték valami narancssárga lével, és elkezdték főzni. Olyan fél óra után neki álltunk bele tenni a különböző tengeri herkentyűket, volt ott nagy méretű garnéla, homár, több féle kagyló, osztriga, hal részek. Itt azért kicsit húztam a számat, mert nem vagyok nagy tengeri mindenféle evő, de azért megettem amit elém raktak.

Ma még lezárásként elmentünk teázni is, ahol ilyen tápióka buborékos tejesteát ittunk, végülis nem rossz, bár azért én nem dobtam magam hanyatt tőle, és utánna még gyorsan kelett egy pár képet is csinálni, csapatostul is.

Szóval összeségében itt is egy kedves csapat dolgozik aki hállás ha segítenek nekik, és mindig szerettel fogadják az embereket. Meg kell mondnaom egyre több Emarsys irodában jártam a világon, de valahogy mindegyiknek van egy ugyanolyan kedves hangulata, hogy ohataltanul is otthon érezzem magam, ez is az egyik ok amiért szeretek itt dolgozni.

Viszont tényleg az utolsó napom Hongkongban, mert holnap repülőre szállok, de még nem haza, hanem Indonézia egyik legismertebb szigetére utazom, hogy nyaraljak egy jót, úgyhogy a blog még nem áll meg, de azért had osszak még meg egy-két érdekességet Hongkongi zárásként.
Leginkább a kulturális különbségekről, ahol épp megszálltam Airb'n'b-ben a földszinten van egy portás szerü ember aki mindig széles mosollyal köszönti az embert, bár angolul nem tud, de azért próblákozik, és mindig feldobta reggel a napomat.
Viszont az egyik furcsaság az volt mikor valamelyik este külöböző bárok melett sétáltam, és kint öreg 50-60 körüli nők próbáltak berángatni, igen vetközős bárokba, és ezt nem igazán értettem, legalábbis az üzleti politkát mögötte, hogyha magamtól nem megyek be (és nem mentem, mert nem azért járok hongkongban hogy lányok vetközésére költsem a pénzem), akkor miért gondoloják, hogy majd egy öreg mami hatására akarok bemenni, bár lehet valaki fél tőlük és inkább be megy :D
Még egy érdekesség, hogy Hongkong tényleg olyan város ami nem alszik, itt mindig találsz éjszaka hajnalba napközben nyitva boltokat, éttermeket, és most már értem is, hogy néha otthon mikor már nekünk is nap vége volt, jött a ticket innen, ahol már éjszaka volt, mert van aki olyankor is dolgozik.
Lezárásként annyit tudok mondani, hogy tényleg egy érdekes nyüzsgő város, és ha az ember orra hozzá szokott a különböző éttermekből kiáramló szagokhoz (nem éppen e legkellemesebb) akkor egy jó kis város tud lenni.
Plusz adalék az utazásomhoz, hogy apukám pont 30 éve járt erre, bár ő csak átutazóban, de mégis vicces, hogy 30 év múlva én jöttem ide.