Tegnap már az irodában is éreszhetően pénteki hangulat volt, olyannyira hogy itt eléggé komolyan veszik a Casual Fridayt, azaz legtöbben farmerben pólóban jöttek, mig a többi nap általában ingben öltöny nadrágban vannak.
Ennek hatására már én is csak fél6kor végeztem és végre szereztem helyi SIM kártyát, úgyhogy bátrabban is mozgok a városban.
Tegnap estére ki is néztem, hogy elátogatok a közeli kilátóban ahonnan elég jó kilátás van Hong Kongra és a Viktória öbölre. Könnyen rátaláltam a siklóra ami felvisz a helyszínre, viszont itt jött az első döbbenet, hogy fél7 körül hatalmas sor áll, úgyhogy inkább elmentem vacsizni egyet, mondván mire felérek úgyis csak esti képet csinálhatok. ' órával késöbb beálltam a sorba, természetesen minden nagyon szervezetten megy, hol kell jegyet venni, hol kell felszállni, csak tömeg van és emberek vannak, és legalább 40 perc volt mire felszálltam a siklóra. Fent viszont megláttam, hogy megérte, tényleg nagyon szép a kilátás

Viszont ahhoz, hogy jóképet csináljon az ember, jó helyre kell állni (ráadaásul éjszaka nem árt letámasztani a gépet, ha több másodperces záridővel dolgoznék), na és ezt nem volt egyszerű, mert sok ember azt jelenti, hogy mindenki szeretné úgyanúgy jó helyről képet csinálni. De ha türelmes az ember akkor végülsis sikerülhet.

Ma pedig úgy döntöttem, elmegyek a Lantau szigetre, hogy megnézzem a világ második legnagyobb Buddháját. A szobor egy hegy tetején található ahova felvonó vissz fel, persze mivel túrista látványosság így itt is sorok vártak, mégis egész hatékonyan kb 20 perc alatt már a felvonón ültem. Viszont ahogy felértünk megint érezhető volt a kettősség, a szuper csillogós túrista boltok és maga a buddhista színvonal kettősége. A felvonó körül teli van souvenir boltokkal, meg éttermekkel, Starbucks, 7-Eleven, meg amit akarsz, majd ahogy haladsz a szobor felé egyre inkább eltünnek ezek, és már csak egy-két kegy-tárgy árus van.

A szoborhoz egy lépcső soron lehet eljutni, viszont ami nekekm itt europai szemmel feltünt, hogy a keritést jópár helyen szvasztika dísziti, tudom ősi buddhista/indiai jelkép, de nekem sajnos még mindig előbb jut eszembe a horog kereszt, mint a buddhizmus. 
Fel érve a lépcsökön én is kicsit nehezebben vettem a levegőt, nem számoltam, de elég sok van. A szobor aljában viszont már nagyon érezni lehettett a spritualizmust, elég sokan imádkoztak, a szobor talpazat belsejében kialakítottak egy adományozó részt és ide jöttek is a virág, gyümölcs, füstölő, és természetesen a pénz adományok, Szobor körül 6 kisebb szobor is van, melyek szintén az adományozást ábrázolták.

A szoborral szemben van egy templom/kolostor is. Itt is körüljártam, és ha már ott voltam vettem én is füstölőt, hogy meggyújthassam, érdekes itt azért engem is kicsit megofogott valami spiritualitás.
Majd körbe jártam a templomot, nagyon szép belülről, itt is sok helyen van adomány gyüjtésre hely sőt kis terdelő párnák is, imádokzáshoz.
Majd a templo melett találtam egy vegetáriánus étkezdét, ahol nem volt rossz az étel ellenben nagyon olcsó és a kiírás szerint még így is támogattam a szerzeteseket, bár nem ők szolgáltak ki.
Evés után még sétálgattam a környéken, ami még érdekes, hogy a környéken mászkál néhány tehén, és kobór kutya, bár láthatólag sok vizet nem zavarnak, mégis ki van írva hogy ne ettesd és ne simogasd őket.

Ezek után(kicsit fáradtan, de lelkileg megtisztulva) vissza tértem a szállásra, hogy pihenjek kicsit, majd este még elnézek a kontinensre és az éjszakai piacra is.

Fotók szokásosan Facebookon: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2562086403807877&type=1&l=4a246a1c47

u.i.: most vettem észre hogy fenta hegyen sütött a nap én meg leégtem, hogy mindig elfejetem be kenni magam naptejjel